Márk. 14,1 Két nap múlva pedig húsvét [a páska] vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók [törvénymagyarázók] tanakodnak vala [keresték a módját], hogy csalárdsággal [ravaszsággal, csellel] mi módon fogják meg [hogyan ejtsék őt tőrbe] és öljék meg őt.
Márk. 14,2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön [fel ne lázadjon; hogy zavargás ne legyen a nép körében]
Márk. 14,3 Mikor pedig Bethániában [Jelentése: szomorúság, nyomorúság, csapás, szegénység háza] a poklos [leprás] Simon házánál vala, amint asztalhoz üle [asztalhoz dőlt], egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény [korsócska] vala valódi és igen drága nárdus olajjal [kenettel]; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt [a kenetet] az ő [Jézus] fejére.
Márk. 14,4 Némelyek pedig háborognak [(aganakteó): méltatlankodik, bosszankodik, haragszik] vala maguk között [egyesek bosszankodtak magukban, dohogtak] és mondának: Mire való volt az olajnak [e drága kenetnek] ez a tékozlása [ez a pazarlása]?
Márk. 14,5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél [dénárért] is többért, és odaadni [szétosztani] a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene [és megharagudtak az asszonyra, és szemrehányást tettek neki, és korholták öt].
Márk. 14,6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok [miért zaklatjátok] őt [mit akadékoskodtok]? Jó [nemes] dolgot cselekedett én velem.
Márk. 14,7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.
Márk. 14,8 Ő, ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet (szóma: személyemet) a temetésre.
Márk. 14,9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják [hirdetik] ezt az Evangéliumot [örömüzenetet; örömhírt] az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére
Márk. 14,10 Akkor Júdás, az Iskáriótes [Jelentése: (kerióti /körülzárt/ férfi)], egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz [a papi fejedelmekhez], hogy őt azoknak elárulja [átadja; kiszolgáltassa].
Márk. 14,11 Azok pedig, amint meghallák, örvendeznek, és igérék, hogy pénzt [ezüstpénzt] adnak néki. Ő pedig keresi vala, mi módon árulhatná el őt [hogy átadhassa; hogy kiszolgáltassa] jó alkalommal [egy megfelelő pillanatban]
Márk. 14,12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala [a pászka-bárányt leölték], mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt [a pászka-bárányt]?
Márk. 14,13 Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt [szegődjetek a nyomába],
Márk. 14,14 És ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt [a pászka-bárányt]?
Márk. 14,15 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve [egy nagy, vánkosokkal jól berendezett felházat], készen: ott készítsétek el nékünk.
Márk. 14,16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt [a pászka-bárányt]
Márk. 14,17 Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
Márk. 14,18 És amikor leülnek [asztalhoz telepedtek, asztalhoz dőltek] és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul [kiszolgáltat] engem, aki velem eszik.
Márk. 14,19 Ők pedig kezdenek szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Márk. 14,20 Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt [velem egyszerre] márt a tálba.
Márk. 14,21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja [kiszolgáltatja]; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna
Márk. 14,22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván [megáldotta; áldást mondott], megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem [(szóma = lényem, énem, erőm)].
Márk. 14,23 És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
Márk. 14,24 És monda nékik: Ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik.
Márk. 14,25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből [(gennéma): utód] mind ama napig, amikor mint újat [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] iszom azt az Isten országában [az Isten királyságában].
Márk. 14,26 És dicséretet énekelve [(hümneó): énekelve magasztal, himnuszt énekel] kimenének az olajfák hegyére
Márk. 14,27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok [tőrbe estek és megütköztök majd] bennem [és mindnyájan cserbenhagytok engem]; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
Márk. 14,28 De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
Márk. 14,29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak [megbotlanak; elfordulnak is tőled] is, de én nem.
Márk. 14,30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Márk. 14,31 Ő pedig annál inkább erősíti vala [ő pedig magából kikelve szólt]: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többiek is
Márk. 14,32 És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné [(Gethszémané): olajütő, olajprés] a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
Márk. 14,33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni [(ekthambeó): megdöbben; megrémül, nagyon (súlyosan) meghökken. Szó szerint: áhítattal telitett lelkiállapotba került] és gyötrődni. (adémoneó: elkedvetlenedik) [Más fordítás: Aztán rémület és otthontalanság (hontalanság) érzete kezdte nyugtalanítani];
Márk. 14,34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem (pszükhé: egész lényem) [halálos szomorúság borult a lelkemre (pszükhé: egész lényemre)] mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok [őrködjetek, és virrasszatok].
Márk. 14,35 És egy kevéssé előre menvén, a földre esék [a földre borult], és imádkozék, hogyha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
Márk. 14,36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el [távoztasd el] tőlem ezt a poharat [ments meg engem e pohártól]; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Márk. 14,37 Azután visszatért és aludva [szunnyadva] találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol [szunnyadsz]? Nem bírtál egy óráig vigyázni [Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani; Nem volt erőd egy órát ébren tölteni]?
Márk. 14,38 Vigyázzatok [virrasszatok; maradjatok ébren] és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a szellem ugyan kész [(prothümosz): készséges, hajlandó], de a (hús)test erőtlen [tehetetlen].
Márk. 14,39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
Márk. 14,40 Amikor pedig visszatért, ismét aludva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala [mert szemükre álom nehezedett], és nem tudták mit feleljenek néki.
Márk. 14,41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár [tovább] és nyugodjatok. Elég [megvan a döntés]; eljött az óra; [nincs a gonosz előtt akadály] ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Márk. 14,42 Keljetek föl [ébredjetek], menjünk: ímé elközelgett [megérkezett], aki engem elárul [kiszolgáltat]
Márk. 14,43 És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság [nagy tömeg], fegyverekkel [szablyákkal; kardokkal] és botokkal [dorongokkal], a főpapoktól[a papi fejedelmektől], az írástudóktól és a vénektől.
Márk. 14,44 Az ő elárulója [aki Őt kiszolgáltatta] pedig (előre megbeszélt)jelt ada nékik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal [ragadjátok meg és vezessétek el biztos kísérettel].
Márk. 14,45 És odajutván [amikor odaért], azonnal hozzá méne [azonnal hozzálépett], és monda: Mester! Mester! [Rabbi] és megcsókolá őt.
Márk. 14,46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák [elfogták] őt.
Márk. 14,47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, [kirántotta a kardját] a főpap (rab)szolgájához csapa [sújt], és levágá annak fülét.
Márk. 14,48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra [mint egy haramiára], úgy jöttetek-e reám [úgy vonultatok ki ellenem, mint valami bűnöző ellen] fegyverekkel [szablyákkal; kardokkal] és botokkal [fadorongokkal], hogy megfogjatok engem?!
Márk. 14,49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
Márk. 14,50 Akkor elhagyván [otthagyták] őt, mindnyájan elfutnak.
Márk. 14,51 Egy ifjú pedig követé őt, akinek [meztelen] testét csak egy gyolcs ing takarta [egy lepedő burkolta]; és megfogák [megragadták] őt az ifjak.
Márk. 14,52 De ő ott hagyva az ingét [kezükben hagyta a lepedőt], meztelenül elszaladt tőlük [elmenekült; elfutott]
Márk. 14,53 És vivék [elvezették] Jézust a főpaphoz. És oda gyűlnek [összeültek] mindnyájan a főpapok [papi fejedelmek], a vének és az írástudók.
Márk. 14,54 Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap [palotájának] udvaráig: és ott üle [együtt leül] a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
Márk. 14,55 A főpapok [papi fejedelmek] pedig és az egész tanács [(szünedrion): Szanhedrin: főpapokból, vénekből és írástudókból álló bírói és törvényhozó testület volt Izraelben] bizonyságot [bizonyítékot] keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék [hogy halálra adhassák, hogy halálra ítélhessék] őt; de nem találnak vala.
Márk. 14,56 Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot [hamis tanúvallomást] ellene, de a bizonyságtételek [a vallomások] nem valának megegyezők [nem voltak egybehangzók].
Márk. 14,57 És némelyek fölkelének [felállnak] és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
Márk. 14,58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom [lerombolom] ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt [és harmad napra] mást építek, amely nem kézzel csináltatott.
Márk. 14,59 De még így sem vala egyező [egybehangzó] az ő bizonyságtételük [vallomásuk].
Márk. 14,60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek [vallanak] ezek te ellened?
Márk. 14,61 Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Márk. 14,62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak [a Hatalmas, a Mindenható] jobbján [amint az erő jobbján ül], és eljőni az ég felhőivel/ben.
Márk. 14,63 A főpap pedig megszaggatván ruháit [köntösét], monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
Márk. 14,64 Hallátok a káromlást [az istenkáromlást]. Mi tetszik néktek [mi a ti véleményetek erről]? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
Márk. 14,65 És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni [ütlegelni; és ököllel verték], és mondani néki: [most] Prófétálj [mondd meg ki ütött]! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt
Márk. 14,66 Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
Márk. 14,67 És meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
Márk. 14,68 Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra [az előcsarnokba]; és a kakas megszólala.
Márk. 14,69 A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való.
Márk. 14,70 Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló [és a beszéded is elárul téged].
Márk. 14,71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
Márk. 14,72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd [(réma): kijelentés], amelyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada
Ragyogj a tisztaságtól, mert Jézus tiszta... Ragyogj az örömtől ,mert Jézus gyönyörködik benned !!! 
„Az Istennek [a Krisztus] békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok [az] egy testben (Szóma: személyben); és háládatosak legyetek. 
http://awme.hu/2011/05/ismerd-meg-ami-a-tied-napi-inspiracio-majus-26/
http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34
Hogy mit jelent a hitből fakadó dicséret, és ujjongás a Krisztusban lévőknek, azt egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem. Egyben arról is bizonyságot téve, hogy az ellenség feletti győzelemnek mi a titka: „És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa (jelentése: trombitaszó, kürtszó / evangélium hirdetés) pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát (Jelentése: Jahve igazságot szolgáltat), és monda: Halljátok meg szómat, Júda (Jelentése: hálaadás, dicséret, magasztalás) és Jeruzsálemben (jelentése: békesség alapja / Krisztus) lakozók! 
Így figyelmezteti az apostolon keresztül a Krisztus népét a Szent Szellem: „Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. 
Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással. 
„Mindenre van erőm (mindeneket kibírok, mindent elviselek) a Krisztusban, aki engem megerősít (aki erőssé, hatalmassá tesz, aki hatalomra segít, erőt és képességet ad)” (Fil. 4,13) 
„Semmi felől ne aggódjatok [Semmi gondot ne hordozzatok; Semmi felől ne tépelődjetek], hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt [Más fordítás: Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]. 
Utolsó kommentek