Márk. 13,1 Mikor pedig a templomból kiméne [a szenthelyről való távozásakor], monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen [mekkora] kövek és milyen [mekkora] épületek!Márk. 13,2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik [ami el ne pusztulna]
Márk. 13,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében [a szenthellyel szemben], megkérdezék őt magukban [külön; bizalmasan] Péter, Jakab, János és András:
Márk. 13,4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek [micsoda jele lesz annak az időnek, amikor mindezeknek végbe kell menniük]?
Márk. 13,5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen [meg ne tévesszen, el ne tévelyítsen, nehogy valaki félrevezessen] titeket.
Márk. 13,6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben [(onoma): név; a hatalom, tekintély, jellemvonást is magába foglalja], akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek [megtévesztenek; tévedésbe ejtenek; félrevezetnek]
Márk. 13,7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről [(akoé): hír, híradás], meg ne rémüljetek [meg ne riadjatok; ne rémüldözzetek], mert meg kell lenniük [meg kell történniük]. De ez még nem a vég [(telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS].
Márk. 13,8 Mert nemzet, nemzet ellen, és ország, ország ellen támad; és lesznek földindulások [(szeiszmosz): rengés, földrengés, rázkódás, remegés, a levegőben vihar] mindenfelé [többfelé], és lesznek éhségek [és éhínségek] és háborúságok [(tarakhé): zűrzavar, zavargás]
Márk. 13,9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek [a vajúdás kínjainak, a szülőfájdalmak gyötrelmeinek a kezdete mindez]. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek [bíróságoknak] adnak át [bíróságok elé állítanak] titeket, és gyülekezetekben [zsinagógákban megostoroznak] vernek meg [gyülekezetekben fognak megkorbácsolni titeket] titeket, és helytartók [(hégemón): vezető, fejedelem, uralkodó] és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik [hogy tanúbizonyságot tegyetek nekik hitetekről, rólam]
Márk. 13,10 De előbb hirdettetnie kell az Evangéliumnak [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre] minden pogányok [minden nép] között
[Más fordítás: Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével]
Márk. 13,11 Mikor pedig [(paradidómi): kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem.
Márk. 13,12 [Akkor majd elárulja és] Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok [gyermekek] támadnak [fellázadnak a] szülők ellen, és megöletik őket [vesztüket okozzák; és halálra juttatják őket].
Márk. 13,13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad [kitart mellettem; állhatatos marad], az megtartatik [(szódzó): megtartatik, megmenekül, kiszabadul, meggyógyul; életben marad, megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]
Márk. 13,14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot [az utálatos pusztítást; a vészt hozó undokságot; (erémószisz): pusztítás, (kopárrá, pusztává, elhagyatottá, kifosztottá tesz)], amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene [ahol nem volna szabad; a gyalázatos pusztulás ott dúl, ahol nem volna szabad] aki olvassa, értse meg, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak [meneküljenek] a hegyekre;
Márk. 13,15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
Márk. 13,16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
Márk. 13,17 Jaj pedig [nagyon rossz lesz] a terhes és a szoptató asszonyoknak [anyáknak] azokban a napokban.
Márk. 13,18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [(phügé): futás, menekülés] ne télen [(kheimón): közvetve: az esős, viharos időszak, azaz a tél] legyen [Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez; ne télen történjék]
Márk. 13,19 Mert azok a napok [(hémera): idő, időszak] olyan nyomorúságosak [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás,üldözés] lesznek, amilyenek a világ [a teremtés] kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
Márk. 13,20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat [azt az időszakot], egyetlen (hús)test sem menekülne meg [senki nem élné túl, nem üdvözülne]; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat
Márk. 13,21 Ha pedig akkor [(tote): abban az időben] ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus [a felkent], vagy: Ímé amott, ne higgyétek.
Márk. 13,22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak [jelennek majd meg], és jeleket [a Sátán ereje által cselekedett hatalmas tetteket] és csodákat tesznek, hogy elhitessék [(apoplanaó): eltérít, félrevezet, eltévelyít megtévesszék], ha lehet, még a választottakat is.
Márk. 13,23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent
Márk. 13,24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, üldözés] után [amikor a gyötrelmek véget érnek], a nap elsötétedik [(szkotidzó szkotidzomai): elsötétedik, elhomályosul, sötétségbe borul]. És a hold nem fénylik [nem adja többé fényét],
Márk. 13,25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok [erősségek; az egek tartóerői; a hatalmak meginognak; és a mindenséget összetartó erők] megrendülnek [megremegnek; (szaleuó): rázkódik, inog, hányódik, megtántorodik].
Márk. 13,26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni [(optanomai optomai): feltűnik, megjelenik, láthatóvá válik] felhőkben nagy hatalommal [nagy erővel] és dicsőséggel [(doxa): pompa, fényesség, ragyogás]
Márk. 13,27 És akkor elküldi az ő angyalait [(angelosz): hírnök, követ. Szó szerint: munkásait], és egybegyűjti [(episzünagó): ugyanarra a helyre összegyűjt] az ő választottait [a kiválogatottakat] a négy szelek felől [a világ négy tájáról], a föld végső határától az ég végső határáig [a föld sarkától az ég sarkáig; a szélrózsa minden irányából]
Márk. 13,28 A fügefáról vegyétek [(manthanó): megfigyelés által ismeretet, tudást szerez] pedig a példát. Amikor ága már zsendül [(hapalosz): lágy, gyönge, friss fiatal], és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
Márk. 13,29 Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek [hogy ezek történnek], tudjátok meg, hogy közel van [Ő], az ajtó előtt [a küszöbön].
Márk. 13,30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség [(genea) ez a nemzedék], amíg meg nem lesznek mindezek [amíg mindez végbe nem megy; meg nem történik]
Márk. 13,31 Az ég és a föld elmúlnak [megsemmisül], de az én beszédeim [(logosz): Igéim] soha el nem múlnak [az én Igéim semmiképp sem veszítik érvényüket]
Márk. 13,32 Arról a napról és óráról [(hémera): idő, időszak] pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Márk. 13,33 Figyeljetek, vigyázzatok [legyetek ébren; virrasszatok; és
legyetek készen] és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő(szak) [(kairosz): kijelölt, elrendelt idő(pont); időszak, korszak; hogy mikor történik meg mindez].
Márk. 13,34 Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és rabszolgáit felhatalmazván [(exúszia): felhatalmazás, hatalom, tekintély, jog, jogosultság], és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
[Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen, hogy virrasszon, hogy őrt álljon].
Márk. 13,35 Vigyázzatok azért [legyetek hát ébren; virrasszatok], mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
Márk. 13,36 Hogy, ha hirtelen [váratlanul] megérkezik, ne találjon titeket aludva [elszunnyadva, tétlenül, ellustulva].
Márk. 13,37 Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok; virrasszatok]
A názáreti Jézust, mint kené fel Őt az Isten Szent Szellemmel és erővel, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten volt Ővele.
Máté 14:34-36; Márk 6:53-56; János 6:22-39
Utolsó kommentek